Magyar siker egy nemzetközi versenyen illusztrátor kategóriában

Az Entirré Art & Design márkanév megálmodója, Kramcsák Enikő

Entirrè 2017 óta tevékenykedik mintatervező és illusztrátorként, festményeit 2012-től ismerheti a közönség. Jelenleg Budapesten él. Alkotói munkája során többféle technikát (köztük most már digitálisat is) használ a különleges textúrák elérése érdekében. Az akvarell titokzatos hatása, a kollázs rusztikus felületei és a grafikák finomsága különleges összhatást ad illusztrációinak és mintáinak.

A díjazott illusztráció, mely a “Mennyei pávakert ” címet kapta
Entirré illusztrációja remekül illik több stílushoz is.

Entirré ezzel a munkájával jutott be egy olasz verseny döntőjébe. A képet kiállították egy különleges középkori várban, Agropoliban. A vászonra nyomtatott kép az ideális a külföldre szállítás és a könnyű kiállíthatóság szempontjából is. Tavaly az interneten talált rá a Vászonkép Nyomdára, mikor online keresett nyomdát az illusztrációja kinyomtatásához. A kiállításra a Vászonkép Nyomda készítette el a díjnyertes képet.

Entirrè élménybeszámolója a kiállításról:

“Tavaly, 2019 nyár elején jelentkeztem online egy olasz, nemzetközileg meghirdetett pályázatra, amelynek neve Premio Artkeys. Ezt a pályázatot 5 fiatal olasz művész hozta létre annak érdekében, hogy kulturális hagyományt teremtsenek ezzel a versennyel és a hozzá kapcsolódó művészeti zárókiállítással, amelyet Agropoli városának legfontosabb kulturális értékében, a középkori Aragóniai várban tartottak meg. Egyébként a vár kulturális és művészeti térként funkcionál jelenleg.”

” A versenyre bárki benevezhet, 6 kategóriában. A nevezési díj elérhető áron van, így akár több alkotással is lehetett pályázni. 12 fős szakmai zsűri bírálja el a műveket, amelyekből kiválasztják a legjobbakat, ezzel bekerülve a finalisták közé, akiknek kiállítják a várban a munkáit. Így tudtam meg én is tavaly nyár végefelé, hogy bejutottam a legjobb 15 finalista közé, Illusztráció és grafikus dizájn kategóriában. Ősszel, a kiállításmegnyitón került sor az eredményhirdetésre, amelyre nagy izgalommal mentünk Párommal együtt. Mivel nem volt sajnos angol fordítása a megnyitónak, így csak a nevemet értettem az ominózus pillanatban, és nagy meglepetten mentem ki a pódiumra átvenni a ‘jelképes’ díjat. 🙂 Volt a díjnak pénzbeli hozadéka is, de a felejthetetlen része mégis az, hogy egy középkori bizánci kastélyban volt kiállítva a munkám egy héten át egy meseszép olasz tengerparti óvárosban.”